A kofák szerint itt a köveknél, az oszlop talapzatánál
matatott valaki, márpedig ezek az asszonyok mindent látnak. Kész
megfigyelőhálózat. Lehet használni kéne a képességeiket máskor is.
És tényleg! Egy kő itt
ki van lazítva! Áhá! Egy tőr! Nem is akármilyen, ha jól nézem egy igen régi tőr
lesz. Középkori talán? Viszont a gravírozása mai, nem lehet túl régi, látszik,
hogy a régi fémen újonnan csillognak a betűk:
„ÉDJPÓB”
Ez megint valami játék lesz? És egy felirat: „Ave Caesar,
morituri te salutant!” – Áh sose voltam jó latinból, emlékszem, az iskolában sokat
kaptam érte! Meg az apámtól. Most kihez fordulhatnék? Talán egy paphoz? Azok
tudnak latinul és a titoktartás is kötelezi őket.
A kofák figyelő és gyanakvó tekintetének kereszttüzében
visszaindulok a Fő tér felé, hogy a Kecske templomban keressek valakit, aki
lefordítja nekem ezt a furcsa üzenetet. Papot nem találok, de az egyik
templomszolga éppen ott rendezkedik. Talán ő tud nekem segíteni?
