Végre valahára! Megvan, hogy hol van a fegyver elrejtve! A Mária oszlopnál!
De hát, hogyan? Hogyhogy nem vettük észre? Csak úgy ott hagyva, a kofák, a vásárlók, az arra járkálók között? És senki nem vette észre? Ez hogy lehet?
Rohanok a Mária oszlop felé,nem törődve semmivel, csak rohanok, hogy még ott legyen a fegyver, nehogy valaki elvigye és megsemmisítse véletlenül a nyomokat!
Végig a Fő téren, át a Tűztorony alatt, végig az Előkapun át. Tömeg hömpölyög az utcán, éppen vásárt tartanak. Egy suhanc nekem rohan, rám néz egy pillanatra, aztán továbbfut. Eszembe ötlik, hogy talán meglopni akart a csirkefogó, gyorsan ellenőrzöm a zsebeimet, de minden a helyén van, talán a cigarettatárcám mintha nem a bal, hanem a jobb zsebemben lett volna, hiszen nem ott szoktam tartani, de ezen a napon bármi előfordulhat.
Tovább megyek a célom felé, közben hallom, ahogy kofák árulják a fertői zöldséget, borárusok a finom soproni fehér bort, kelmések a kelméket, mindenki a maga portékáját. A Mária oszlophoz rohanok, körbe egyszer, kétszer, háromszor, nincs itt semmi. Csak látott itt valaki valamit! Az egyik kofa igencsak méreget, odafordulok, hogy megkérdezzem, hátha látott valamit.
