És a tettes színre lép

Megvan végre!

Anton-nak hívják a nyavalyást. és valami köze van a baglyokhoz. Bagoly Anton lenne? Vagy egy könyvtáros? 

Lóhalálában megyek az őrsre, hogy megnézzem a város lakóiról a nyilvántartást, nem találok Bagoly nevűt. Ezután a könyvtárban dolgozók névsorát nézem végig, ott sem találok Anton nevezetűt. A víz már kezd kiverni, és egyre rosszabbul látok az idegességtől.

Az nem lehet, hogy minden nyom itt legyen előttem, és ne tudjam megoldani ezt az ügyet! Egyesével kezdem végignézni az itt lakókat, mindenkit, akit Antonnak hívnak.

És akkor...! Végre megvan! Anton Eule. Eule, azaz bagoly. Régiségkereskedő. Minden egybevág.

Erősítést kérek pár kollégától, nehogy elszökjön ez az ördögi szerzet, és elindulunk az antikváriumba.

Eule úr már vár ránk. Csuklóit előrenyújtja, és hagyja, hogy rákattintsuk a bilincset. Az elvitele előtt még elmondja, hogy miért tette mindezt.

A tettes

Úri huncutságok

Megvan végre egy megfejtés, aki vagy ami a gyilkosságok mögött állhat.

Bagoly. Bagoly és tőr. Hmm. Halottam valamiféle társaságról, akik Schlaraff lovagoknak hívják magukat. Még egy külön köszöntésük is van, az Uhu-lulu! Ráadásul egy baglyot imádnak! Lehet, hogy ők vannak ennek az egésznek a hátterében?

El kell mennem egy Schlaraff lovaghoz, hogy többet megtudjak róluk, vagy hogy lehet-e bármi közük a gyilkosságokhoz. De kihez menjek el? Storno Ferenchez mégse állíthatok be csak úgy, az elég furcsa lenne.. De talán a feleségéből, vagy a menyéből ki lehet húzni valamit, és nem is laknak messze!

Stornóné

A helybéli lágy szívű kántor

A kofák szerint itt a köveknél, az oszlop talapzatánál matatott valaki, márpedig ezek az asszonyok mindent látnak. Kész megfigyelőhálózat. Lehet használni kéne a képességeiket máskor is.

És tényleg! Egy kő itt ki van lazítva! Áhá! Egy tőr! Nem is akármilyen, ha jól nézem egy igen régi tőr lesz. Középkori talán? Viszont a gravírozása mai, nem lehet túl régi, látszik, hogy a régi fémen újonnan csillognak a betűk:

„ÉDJPÓB”

Ez megint valami játék lesz? És egy felirat: „Ave Caesar, morituri te salutant!” – Áh sose voltam jó latinból, emlékszem, az iskolában sokat kaptam érte! Meg az apámtól. Most kihez fordulhatnék? Talán egy paphoz? Azok tudnak latinul és a titoktartás is kötelezi őket.

A kofák figyelő és gyanakvó tekintetének kereszttüzében visszaindulok a Fő tér felé, hogy a Kecske templomban keressek valakit, aki lefordítja nekem ezt a furcsa üzenetet. Papot nem találok, de az egyik templomszolga éppen ott rendezkedik. Talán ő tud nekem segíteni?

A kántor

https://hu.wikipedia.org/wiki/Caesar-rejtjel

A piaci kofák sem hiányozhatnak

Végre valahára! Megvan, hogy hol van a fegyver elrejtve! A Mária oszlopnál!

De hát, hogyan? Hogyhogy nem vettük észre? Csak úgy ott hagyva, a kofák, a vásárlók, az arra járkálók között? És senki nem vette észre? Ez hogy lehet?

Rohanok a Mária oszlop felé,nem törődve semmivel, csak rohanok, hogy még ott legyen a fegyver, nehogy valaki elvigye és megsemmisítse véletlenül a nyomokat!

Végig a Fő téren, át a Tűztorony alatt, végig az Előkapun át. Tömeg hömpölyög az utcán, éppen vásárt tartanak. Egy suhanc nekem rohan, rám néz egy pillanatra, aztán továbbfut. Eszembe ötlik, hogy talán meglopni akart a csirkefogó, gyorsan ellenőrzöm a zsebeimet, de minden a helyén van, talán a cigarettatárcám mintha nem a bal, hanem a jobb zsebemben lett volna, hiszen nem ott szoktam tartani, de ezen a napon bármi előfordulhat.

Tovább megyek a célom felé, közben hallom, ahogy kofák árulják a fertői zöldséget, borárusok a finom soproni fehér bort, kelmések a kelméket, mindenki a maga portékáját. A Mária oszlophoz rohanok, körbe egyszer, kétszer, háromszor, nincs itt semmi. Csak látott itt valaki valamit! Az egyik kofa igencsak méreget, odafordulok, hogy megkérdezzem, hátha látott valamit.

A kofák

Betűk és számok

Az Új utcában már rég nem jártam, nem tartozik a szokásos helyeim közé, se bűntények nem hívtak oda, se a sétáim alkalmával nem jártam erre, nem volt miért. Most, hogy végigkoptattam a macskaköves utcákat, rá kellett jönnöm, hogy nagy hiba volt, gyönyörű házak végig, és valahogy a történelem általam nem ismert szelete is borzolja a levegőt.

Zsinagóga itt csak egy van, de azt mindenki ismeri,ám  a levél, amit a patikus felolvasott, egy titkos zsinagógára utal. Hol lehet az? Miért titkos? Rá kell jönnöm! A legőrültebb ötletek jutnak eszembe, miért küldhet a város különböző helyeire ez a gyilkos? Vajh, tényleg felfedi magát? Vagy csupán játszadozik velem? Nem tudom, de borzasztóan a végére akarok járni az ügynek.

Ahogy ezen gondolkodom, az utca közepén az egyik házon észreveszek valami furcsát. Valahogy nem illik bele az utcaképbe, más az elhelyezkedés, mintha kicsit kijjebb lenne a többinél. Talán ez lesz a titok nyitja?

Csöngetek, de nem nyitja ki senki az ajtót, amelyen egy különös zárszerkezet található. Valahogy fel kell törnöm!

Egy négyjegyű kombináció kell, az első három valamiért úgy maradhatott, elfelejtették talán visszaállítani? 5, 12, 21, a negyedik x-en van, tehát szerencsém van, csak az utolsó számra kell rájönnöm. De mi lehet az? Körbenézek, hátha találok valami megoldókulcsot. Nem kell sokáig keresnem, a virágcserép alatt kis üzenetet találok:

„Drága barátom, ha megint elfelejtenéd a számjegyeket, itt egy kis segítség. A számokat nem írhatom le, azokra emlékezned kell, de ezek segíthetnek neked: 1+4 az 5, 2+5 az 12, 3+6 az 21, 8+11 az…” az utolsó szám homályos, a fenébe, pont az amire nekem szükségem lenne mi lehet az?

 

Végre sikerült bejutnom! A házban nem találtam semmi érdekeset, viszont egy kis hátsó ajtó már valódi titkot rejtett! Egy régi, elhagyott zsinagógát! Ki hitte volna, hogy ez itt lehet! Belépek, és a szemem elé egy különös világ tárul, bevallom, még sosem jártam zsinagógában, de lenyűgöz, amit látok. Az építészet, a freskók! Mind-mind egy számomra különös és izgalmas kultúra mementói. Vajon miért áll itt elfeledve?

Egy kis fadobozra leszek figyelmes a földön. Felveszem, kinyitom. Még egy levél!

 

„Kedves Nyomozóm!

Gratulálok, ügyesebb, mint hittem! Nem gondoltam volna, hogy idáig eljut! Ha az itt kapott információkat megfejti, akkor megtalálja a fegyver lelőhelyét, ami pedig úgy gondolom, hamarosan elvezethet hozzám. Higgye el, roppantul élvezem ezt a játékot, bár sajnos csak akkor derül majd ki, hogy sikerrel jár-e ha eljut hozzám. Addig is a borzongató, izgalmas várakozás a részem.

És ahogy ígértem: a nyomok!

A nyolcadik betű: Az utolsó két szám az évszámból, mikor Sopron lakossága elűzte a zsidókat.

A kilencedik betű: Az évszázad, mikor ez a szép épület épült. 

És végül – ez azért, gondolom, könnyű lesz – a második és az ötödik betű pedig annyi, ahány Istent imád zsidó és keresztény. Nem túl nehéz igaz?

 

Maradok, hűen híve…!”

https://sopronimuzeum.hu/2006/08/08/zsinag/

Mit mond a patikárius?

A gyilkos tehát nem viccelt, valóban macska-egér játékot akar játszani, ráadásul olyan fejtörőkkel, amelyekhez vagy rengeteg utánajárás, vagy olyan tudás szükségeltetik, ami csak egy igazi nyomozónak van meg. Néhány betű már megvan a fegyver helyéhez.

Irány a Patika, lássuk, mit tud mondani az a méregkeverő!

A patikárius

Üdvözlet a nyomozónak!

Kedves Nyomozóm!

Úgy hallottam, hogy egyre jobban dühíti a jó soproni polgárokat, hogy még mindig nem tudják, hogyan is fogjanak neki a nyomozáshoz. Egy megoldatlan gyilkosság még csak-csak belefér? De három? (Mostanival együtt négy.) Ez hallatlan botrány!

Ha ma éjfélig nem oldja meg, hogy ki vagyok, ismét el kell tennem valakit láb alól. Akiket eddig megöltem, azok mind megérdemelték, meg kellett őket büntetnem.

Hogy miért? Mit követtek el ezek az emberek? Kiderítheti, sőt, a nevem is elárulom, tudom, hogy bűnhődnöm kell a gyilkosságokért, de nem könnyítem meg a dolgát. Feladatokat adok Önnek, játsszunk egyet!

Szép városunk tele van nyomokkal, amik elvezethetnek hozzám. Derítse fel őket, használja a kulcsot, amit kap tőlem, és pontosan kövesse az utasításaimat! Ha így tesz, elkaphat, ha nem, örökre megoldatlan lesz ez a rejtély. A fegyver hollétének első nyomát, azaz az első betűt hozzá, a Pékházban találja   https://sopronimuzeum.hu/2006/08/09/pm/).

Ahány éven keresztül itt dolgozott az első tulajdonos, az lesz az első betűje annak a helynek, ahol el van rejtve a fegyver. A pékházban a legény reggel kapott egy levelet, abban találja a következő utasítást.

Sok szerencsét!

Tisztelettel: 5, 7, 25, 2, 15, 12, 20,15, 19
U.i.: Betűk és számok, nyomozókám! 26 betű és szám!

A péklegény